Stressz és a kineziológia
Stressz nélkül nincs élet. A stressz természetes és nem elkerülhető. Selye ezt úgy mutatta be, hogy tovább bontotta a stresszt eustresszre és distresszre. Az eustress akkor keletkezik, ha valami kellemeset csinálunk, és az jó nekünk. Distresszt azok a tevékenységek okoznak, amiket nem szeretünk, de kénytelenek vagyunk megtenni (Gerz, 1996, pp. 30-33; Heine 1997, pp. 201-209; Selye, 1952).
A stressz és a kineziológiai izomválaszok. Stresszfázisok: mit tehetünk a stressz különböző fázisaiban?
Selye János, a Bécsben született kanadában élő magyar egész életében a stresszt tanulmányozta - mi az, és milyen hatással van az élőlényekre. Nem csak a stressz szót alkotta meg, hanem az "üss-vagy-fuss reakció" elnevezést is.
Több, mint 1700 cikket és 39 könyvet írt a témáról. Három doktori címe volt (M.D., Ph.D., D.Sc.), és 43 tiszteletbeli doktorátusa. Nem csak tudományos kutatásokat végzett, hanem munkáját gyakorlati formába öntve hétköznapi emberek számára is elérhetővé tette.
1936-ban Selye úgy határozta meg a stresszt, mint "a test külső igénybevételre adott nem specifikus reakcióját". Így megfogalmazva a stressz nem egyszerűen csak egy pszichológiai jelenség, hanem a rá adott reakciók és alkalmazkodás folyamatait is magában foglalja. Tartalmazza az egyént mind külső, mind belső környezetéből érő összes fizikai és pszichológiai reakciót.
A háromfázisos stresszreakció
Selye rájött, hogy minden előlény háromfázisos reakciót ad a stresszre, amit aztán általános adaptációs szindrómának nevezett el (GAP). Fázisai a következők:
- Vészhelyzeti fázis: ebben az első szakaszban a test stresszre adott válasza egy "vészhelyzeti reakció", melynél a válaszképesség átmenetileg csökken. Ez egyfajta sokkreakció, ami általában rövid ideig tart.
- Ellenállási fázis: ha a stressz továbbra is fennáll, extra kortizon és adrenalin termelődik, és nő a test stresszhez történő alkalmazkodásának és a stresszor által megkívánt tevékenység végrehajtásának képessége. Ez a stresszorhoz való alkalmazkodás például az érzékelés élesedésével, a test motoros szabályozásának pontosodásával, megnövekedett éberséggel és készenléttel, valamint magas metabolikus rátával jár együtt. Mindez a cselekedetek magasabb szintű kivitelezését eredményezi. Ha a stressz még mindig megmarad, a kémiai anyagok mennyisége addig emelkedik, amíg a test eléri a stresszre való reakció- képességének maximumát. Selye ezt a maximális adaptációt "ellenállási fázisnak" nevezi. Ez teszi képessé a szervezetet a gyors és erőteljes reakcióra. A testnek egy olyan bölcs reagálása, ami elősegíti a túlélést a megnövekedett stresszhelyzetben. Az, hogy mennyi ideig tudja a test a folyamatot fenntartani, teljesen egyedi.
- Kimerülési fázis: amikor az ellenállási fázis túl sokáig tart, jön az, amit Selye kimerülési szakasznak nevez. Amikor többé-kevésbé teljesen kimerül, a test nem tud többletenergiát termelni a további ellenálláshoz. A tartalékait feléli. Hétköznapi kifejezéssel ezt hívják kiégésnek. Ebben az állapotban pihenés, terápia, helyes táplálkozás, és életmódváltás szükséges, hogy a test (és az elme) megszabaduljon a stressztől és felépüljön a kimerült állapotából.
Selye a következő tüneteket találta tipikusan stressz eredetűnek:
- visszatérő fertőzések, allergia és szénanátha
- gyomor és más emésztőrendszeri tünetek, hasmenés, túl nagy vagy túl kicsi étvágy
- álmatlanság, ingerlékenység, energiahiány, szokatlan mentális tünetek
- koncentrációs problémák, zavart gondolkodás
- krónikus fáradtság, depresszív hajlam
- remegés, tikkelés, dadogás
- fogcsikorgatás éjszakánként, ami nagyobb édes/savanyú, forró/hideg érzékenységhez vezethet, és esetleg az állkapocsízület problémái
- migrén, premenstruális szindróma
- nyak- és hátfájás
- erős, akár függőségbe hajló vágy a nikotin, alkohol, kávé vagy más stimulánsok/drogok iránt.
- visszatérő apró sérülések vagy krónikus fájdalmak, melyek a legjobb kezelés ellenére sem múlnak el.
Megjegyzés: ebben a listában a leggyakrabban tapasztalt tüneteket soroltuk fel. Mindebből világosan látszik, mennyire elterjedt a stressz problematikája. Selye szerint az elhúzódó stresszre minden állat a vázizmai hipertóniájával reagál. Ez megvilágítja a túlfeszült izmok problémáját, ami egyre nagyobb figyelmet kap a kineziológiában mind a mai napig.
Gyakorlatilag Selye háromfázisos stresszreakciója szinte közvetlenül megfeleltethető az izomteszteléskor tapasztalható három izomállapotnak:
- teszteléskor gyengének mutatkozó, azaz lekapcsolt izom. Egy lekapcsolt (gyenge) izom egy ingerre adott stresszreakcióként jelentkezik - vészhelyzeti fázis. Több lekapcsolt izom: kimerülési fázis. Ha csak egy izmot találunk gyengének, az arra utal, hogy a test stresszre való reakcióképessége kimerült, de csak az adott szabályozó rendszeren belül, amihez az izom tartozik.
- teszteléskor normál tartóerővel tartó, azaz normotón. Egy normotón izom ideális állapotban van, melyben mind a pozitív, mind a negatív ingerek felismerése és kezelése természetes módon történik.
- teszteléskor túl feszes, azaz hipertóniás - ellenállási fázis. Ha csak egyetlen hipertóniás izmot találunk, az általában egy proprioceptor működészavarára utalhat, ami a proprioceptor manipulációjával általában helyreállítható. A kétoldali hipertóniás izom azt jelenti, hogy a kapcsolódó izom-szerv-meridián áramkörben stressz van, és a stressz adaptációs fázisában van.
Az izmok általános hipertóniája azt jelzi, hogy az egész rendszer masszív stressz-adaptációs fázisban van, és "túlórázik", hogy a stresszel megbirkózzon. Ebben a fázisban Selye szerint a pihenés és a kikapcsolódás a legfontosabb kezelési módok. Fontos, hogy a páciens helyrehozza ezt az állapotot, mielőtt a kimerülési fázis kialakul.
Ennél az állapotnál az olyan természetes módszerek javasoltak, mint a test méregtelenítése és a fertőzéses gócok feltárása és megszüntetése, testmozgás, friss levegő, víz, tápanyagellátás, és életmódváltás, ami magában foglalja a kevesebb érzelmi stressznek való kitettséget is.
Ha az általános hipertóniás állapot sokáig fennáll, általános gyengeséget fog okozni a legtöbb vagy az összes izomban. Ez Selye kimerülési fázisának felel meg. Ebben a fázisban a test már nem tud alkalmazkodni a stresszhez, és "feladja a harcot". Az ebben a szakaszban lévő pácienseknél nehéz vagy lehetetlen akár egyetlen olyan izmot találni, ami megerősíthető és jelzőizomként használható.
A hipertóniánál felsorolt tényezőkre van ebben az állapotban is szükség, de óvatosabban és rendszeresebben kell őket alkalmazni. Legfőképpen az ilyen embereknek pihenésre, csendre, vízre, melegségre, pozitív energiára és törődő barátok gondoskodó és támogató környezetére van szüksége.
Gerz Selye három stresszreakciós fázisához a következőképpen rendeli az izomválaszokat:
- Korábban erős izom gyenge teszteléskor = a tesztelt izmot elgyengítő inger erősebb, mint a test adaptációs képessége
- A normotón izom normotón marad = a test adaptációs mechanizmusai az inger viszonylatában megfelelőek.
- A normotón izom hipertóniás lesz = a stimulus vészreakciót vált ki a testben, amit az izomfeszültség túlzott növekedése jelez. Ez csak egy korábbi sérülés, egy korábbi adaptáció-emlék hatására történhet. Fő szabály szerint ez történik az immunrendszer allergénre adott reakciójakor. Ahhoz, hogy a test allergiás reakciót produkáljon, korábban találkoznia kellett az adott anyaggal. Az immunrendszer "megtanulja" az allergiás reakciót. A hipertónusos reakció szintén "tanult" reakció. A stressz különböző fajtáira és mennyiségére adott reakcióként a test megtanulja megfeszíteni az izmokat.
- Gyengének tesztelt izom normotón lesz = a stimulus (inger) pozitív hatást gyakorol, ami lehetővé teszi, a test neuromuszkuláris reakciójának javulását.
- A gyengének tesztelt izom gyenge marad = az ingert a test nem értékelte jelentősen pozitívnak.
- A gyengének tesztelt izom hipertóniás lesz = a test az ingerre extrém vészhelyzeti reakcióval válaszol. Ez szintén egy tanult reakció, mint a 3-as pontnál. (Gerz, 1996, p. 33).
Állatkísérletekben Selye azt találta, hogy bármely típusú, megfeleselő mennyiségű stressz halálhoz vezet. Az extrém stressz három szervet, a gyomrot, a csecsemőmirigyet és a mellékveséket mindig érinti, és minden alkalommal általában ugyan úgy.
- A gyomor begyulladt és fekélyek keletkeztek rajta.
- A csecsemőmirigy mérete és működése csökkent .
- A mellékvesék zsírral teltek meg, és működésük csökkent.
- Egyes stresszorok más szervekre is hatottak, de ez a három minden esetben reagált a stressz bármely fajtájára .
E három szervnek, a gyomornak, a csecsemőmirigynek és a mellékveséknek a stressz miatti degenerációja az általános adaptációs szindróma második és harmadik fázisában történhet meg. A legfontosabb pont itt, hogy bármilyen típusú stressz, ha elég intenzív és folyamatos, ennek a három szervnek a károsodásához és degenerálódásához fog vezetni, végül pedig halálhoz.
Bár a stressz az emberekben is hasonló tüneteket okoz, még mindig nem egyértelmű, hogy az állatkísérletek eredményei milyen mértékben vonatkoznak az emberi stresszreakciókra. Az emberi orvoslás is elismeri a stressz és a gyomor kapcsolatát. És a csecsemőmirigy az immunrendszer fő szerve (stresszre adott reakciója széles körben ismert).
Jóval kevesebb figyelmet kap viszont a mellékvesék funkcionális gyengeségének mindennapos jelensége.
A mellékvese gyengeséghez kapcsolódó tipikus problémákhoz tartoznak:
- az allergiák,
- a félelem állapotai,
- az arthritis,
- a krónikus fáradtság,
- a colitis,
- a kimerültség,
- a hormonális diszfunkció,
- a hipoglikémia (alacsony vércukorszint),
- az immunrendszer zavarai,
- a tanulási nehézségek,
- a túlsúly,
- és a duodenum fekélyei.
Selye kutatásai során arra jutott, hogy az egészség fenntartásához a legjobb attitűd és életstílus minden élőlény számára az "altruista egoizmus" (Selye, 1974).
Ezt a kifejezést Jézus "szeresd szomszédod úgy, mint önmagad" - szinte kivitelezhetetlen javaslatának alternatívájaként fogalmazta meg.
Selye számára az alrtuista egoizmus azt jelenti, hogy a mások iránti jóindulat segíti az egészség megőrzését. Eszerint a legjobb módja annak, hogy biztosan lehessünk benne, hogy mások segíteni fognak, amikor szükséged van rá, az, hogy te is segítesz nekik, amikor arra szükségük van.
Egyszerűsítve és összefoglalva, Selye úgy gondolta, hogy úgy kell szerveznünk az életünket, hogy olyan sok eustressz és olyan kevés distressz legyen benne, amennyire csak lehetséges. További javaslatai:
- találd meg a saját természetes stressz szinted
- tanulj meg különbséget tenni az eustressz és a distressz között
- Pontosan analizáld a problémáid
- Ne erőltesd vagy terheld túl magad. Ehelyett tanuld meg, hogy vedd észre és tartsd be a saját pihenési és relaxációs igényeid
- Kerüld a konyhasót. Tovább rontja a stressz negatív hatásait. Helyette használj kálium-kloridot
- Szabadulj meg minden rejtett fertőzéstől, vizsgáltasd meg a fogaid, a beleid, az üregeket. Selye kiemelte, hogy ezek folyamatos stresszt okoznak a testnek, akkor is, ha nem állnak fenn észlelhető tünetek
- Kerüld az egyoldalú stresszeket. A test az egyik fajta stresszt, mind mondjuk a nehéz fizikai munkát egy másik fajta stresszel, mint olvasással vagy zenéléssel akarja kiegyensúlyozni
- Figyeld meg a stresszhányadosod konkrét és általános stresszforrásokkal kapcsolatban. Ha túl sok konkrét stressz ér, arra van szükséged, hogy más típusú tevékenységekben is részt vegyél. Ha túl sok általános stressz ér, pihenésre és relaxációra van szükséged, csendes és stresszmentes környezetben.
Selye kutatásai azt mutatják, hogy a stressz gyengíti az immunrendszert, aminek az lenne a feladata, hogy felismerje és harcoljon a nemkívánatos anyagok ellen a testben. Mivel az immunrendszer gyengesége számos mai egészségügyi probléma okozója, fontos lenne, hogy Selye nézőpontjait egyre több orvos és más egészségügyi szolgáltató figyelembe vegye.
A kineziológia eljárásai kiváló eszközöket nyújtanak az immunrendszer támogatására.