Mi az izomteszt?
A kineziológiában a test és rajta keresztül az egész lényünk különféle ingerekre adott reakcióját az izomteszttel mérjük. Az inger lehet mind pozitív, mind negatív, és hatással van a testi struktúrákra, a test kémiai egyensúlyára, az érzelmi állapotra és a gondolkodásra.
Az izomteszt a kineziológia alapeszköze. Mit tesztelünk a kineziológiában az izomteszttel?
Az izomtesztelés teóriája, eljárásai és értelmezése a kineziológia központi eszközét képezik. A megfelelő módon és tapasztalattal végzett izomtesztelés pontosan megmutatja az izom, a kapcsolódó receptorok és az izom összehúzódásában résztvevő idegek fiziológiai reakcióját.
Ideértve - és itt az igazi lényeg: a bármilyen külső vagy belső stimulusra adott idegrendszeri reakciót is.
A következő területek vizsgálhatók kineziológiai izomteszt segítségével:
- érzelmi és gondolkodási stresszek, problémák
- energetikai kiegyensúlyozatlanságok, meridián energiák, hiányok és többletek
- zavaró környezeti tényezők
- allergének és érzékenységet okozó anyagok, toxinok, tápanyagok, táplálék kiegészítők - és az ezekkel való megküzdést támogató korrekciós eljárások.
Ellenben egészségügyi probléma esetén a kineziológiai izomteszt nem alkalmazható diagnosztikai módszerek helyettesítőjeként.
Az izomteszthez a tesztelt izmot olyan pozícióba helyezzük, hogy az az adott mozdulatban az elsődleges mozgató legyen, azaz tesztelésekor a vele együtt dolgozó izmok a lehető legkisebb mértékben vegyenek részt.
A tesztelő az izom teszteléséhez legmegfelelőbb területen enyhe nyomást gyakorol a testrészre, a tesztelt izom összehúzott állapotával ellentétes irányba. A tesztelt személy enyhén ellentart, ennek a tartóerőnek a minőségét figyeli a tesztelő.
Az izomra (illetve a testrészre, általában végtagra) gyakorolt nyomást az izomban lévő számos receptor fogja mérni: inak, szalagok, ízületek és bőr receptorai, és a szenzoros idegek közvetítésével a központi idegrendszerhez jut. A központi idegrendszer feldolgozza ezt a beérkező jelet, és létrehozza a kívánt jelet, amivel ellenáll a tesztelő nyomásának. Ezt a jelet a mozgató idegek továbbítják a tesztelt izomhoz. Az izom összehúzódással reagál.
Rendszerint az izom nem tudja magát tartani, ha az ideg-izom kapcsolatban bármilyen zavar van. Ez esetben azt mondjuk, hogy teszteléskor gyenge, vagy hogy lekapcsolt. Egy tapasztalt kineziológusnak nem nehéz különbséget tenni egy bekapcsolt és egy lekapcsolt izom között.
Challenge- a minket érő stressz fajtáinak mérése
A challenge, azaz kihívás, provokálás, amikor "megkínáljuk" a testet valamilyen impulzussal, megmutatja az esetleges kiegyensúlyozatlanságok helyét és mibenlétét. Az egész lényünk bármely területét érő challenge bármely más terület jelentős változását okozhatja.
Bizonyos challenge-ek a test bármely izmának lekapcsolását fogják eredményezni. Mások csak bizonyos izmokra fognak hatni, így mutatva meg az izmokon keresztül a további érintett rendszert. Az izomteszttel együtt alkalmazva a challenge segíti bármely zavar hátterében álló tényező, és az azt korrigáló módszer beazonosítását. A challenge-ek, azaz a kineziológiai teszttípusok segítségével meghatározható mind a zavar típusa, mind a legmegfelelőbb korrekciós eljárás.
Ennek részletes alkalmazását már az első Touch for Health tanfolyamon megtanuljuk.
A legtágabb értelemben véve a challenge segítségével nyomon követhető a tesztelt személy bármilyen típusú stimulusra adott reakciója. Ez a stimulus bármilyen zavaró tényező lehet, egy személy, egy esemény, egy tárgy, egy anyag, egy helyzet, stb. Ezekben a "stresszkereső" esetekben nincs szükség egy specifikus izom és a meridián-szerv-mirigy-izom összefüggések használatára, elég egy úgynevezett jelzőizom tesztelése is. A jelzőizom tartóerejének változása vagy éppen nem változása mutatja meg az ingerre adott reakciót.
